,,A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.”

Kép

Igazán bemutatkozó bejegyzésem nem volt amiben elregélhetném életem sorsdöntő eseményeit, hogy ki vagyok, honnan jöttem, mit akarok és azt hogy. Nem is akarok ilyet írni, legyen elég annyi, hogy még diák vagyok és most váltottam iskolát és most katolikus gimnáziumba járok. Amiben azért sok az új dolog. Természetesen konzervatív, térd felé semmi se kerüljön, sminket felejtsd el és ezentúl nem “Jó napot kívánok“, hanem “Laudetur Jesus Christus”. Szokatlan, de az idő mindent megold. A tanrendem hittannal, médiával, rajzzal és énekkel bővült. És én talán az utóbbinak örülök a legjobban most már…

Kép

 

Sokszor jut eszembe a zene fejlődése és változása. Nem mondom ki, de ha hallok egy Vivaldi versenyművet, akkor elmerülve a zenében megfogalmazódik bennem. Nagyra értékelem a klasszikus zenét, és sokkal szebbnek és tartalmasabbnak, érzelmesebbnek, titokzatosnak tartom mint a mai zenei műfajok bármelyikét. Azokban kimondanak mindent, hogy érzel, mit érzel, miért érzed, mikor érzed és ezt mind a tömegnek/tömegre írják. A klasszikus zenénél meg tudod, csak te. Persze ott is érzésekre, nagyobb pillanatokra ráírják, de nincsenek a szavak a szádba adva. Egy Mozartot, Lisztet, Bachot, Debussyt hallgatod, és elámulsz hogy egyetlen kimondott szó nélkül is képesek voltak olyan csodálatos, monumentális műveket a közönség elé tárni, hogy csukott szemmel figyelmes füllel ülni és élvezni lehet. És én úgy érzem, hogy sajnos a ma már nem fordítjuk annyira a fülünket a régi korok zenéi felé, amiket akár a XVI. Lajos udvarában is már játszottak és máig fent maradt. 

Véleményem szerintem a filmekben a legjobb zenei aláfestéseket pont a klasszikus zene biztosítja, ez tudja legjobban kifejezni a feszültséget, drámát, örömöt. Hányszor belegondoltam már így az életben, hogy milyen jó lenne ha egy szép zongora játék megszólalna, mint háttérzene. 

Sokkal jobb lenne ha olyan művészek (mert ők tényleg azok) zenéit hallgatnánk, akikről biztosan tudjuk hogy saját elméjük munkája az adott mű. Nem azt mondom, hogy nem hallgatom a korszak legjobbnak ítélet előadóit és nem tudom a számoknak a szövegét gondolkodás nélkül. Inkább azt szerettem volna elmondani egy másik nézőpontból, hogy a nem annyira hétköznapi zenével jobban kitudod fejezni magad, ráadásul sokkal többet mondd el rólad, ha ismered a művészeket és műveiket. És így nem állsz be a sorba, kilépsz belőle, és pont ez a jó. 

http://www.youtube.com/watch?v=a3jpy1OzWg8

Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!

Kép

 

 

Üdvözlök minden kedves idetévedőt a Más nézőpont-on!

Őszintén bevallom a nyitó bekezdést legalább háromszor kezdtem újra, és nem azért mert nem tetszett, hanem nem bírom kezelni a rendszert és minden egyes alkalommal kitöröltem. De most elszántam magam, hogy három szuper és sikertelen bejegyzés után neki fogjak egy negyediknek. Ami remélhetőleg végre normálisan menni fog. Gondoltam rá, hogy ez egy Isteni jel, hogy ne is fogjak neki, de most úgy voltam vele, hogy semmi sem akadályozhat meg. 

Bárki felteheti a kérdést, miért más nézőpont? Ez most miben lesz más? 
Őszintén, lehet hogy semmiben, vagy mindenben, lehet jobb lesz vagy szokványos, unalmas, keresetlen. Írtam már olyan blogot amit négy olvasóval elvittem a hátamon. Persze nagyon szeretném hogy aki ide téved, örömmel és jó kedvvel olvassa a bejegyzéseimet. 

Be szeretném mutatni a világot az én nézőpontom szerint, vagy azokéval akik körülöttem élnek, és megtetszik látáspontjuk. Kedvesen, aranyosa, szemtelenül, pofátlanul, mocskosan, titokzatosan, reálisan, pesszimista, optimista nézetekkel. Azt nem ígérem hogy mindenki kedvére tegyek. Sőt nem is fogom. Csak írni, és bemutatni hogy én hogy látom dolgokat, nem szokványosan egy Más nézőpontból! 

 

xoxo